Ismét Szolnok

Néhány évvel ezelőtt egy újabb kedvenc várost avattam Szolnok "személyében". Egy kedves barátommal mentem el, aki szeret geoládákat keresni, a településre, ahol találtunk is néhányat. Csupán pár órát töltöttünk itt, de megkedveltem. Két éve jött el a pillanat, hogy ismét elmentem, egy őszi napot választottam. Gondoltam, elutazok szombaton, beiratkozok a könyvtárba, bejárom a várost, és hazajövök. Nos, az, hogy egész nap ömlött az eső, semmi ahhoz képest, ami várt rám aznap. Reggeltől kezdve szakadt és hideg volt, de ez engem nem tántorított el: Szolnokra akartam menni. Oda is utaztam, és elsétáltam a könyvtárba. Beiratkoztam, szuper volt. Ott akartam tölteni az időt zárásig - gondolva, hogy addigra eláll az eső. Hideg és sötét volt a könyvtárban, nem volt villany kapcsolva és fáztam is. Biztosan volt valami oka, szegény könyvtárosok is ott ültek, vastagon felöltözve, szóval arra gondoltam, nem hobbiból volt hideg és sötét. Ettől eltekintve nagyon kevesek voltak, csak sajnos nem nagyon jártam körbe a könyvtárat. Záráskor kijöttem, de az eső még mindig esett. Na, de persze nem lennék Cseh Gabi, ha a vasútállomás felé indultam volna. :-D Sétáltam kicsit, próbáltam valami helyet is keresni, ahol ehetek. Mivel azonban nem ismertem a várost, elkerültek a pizzázók és a gyros-os helyek, és semmit nem találtam. Kínomban beültem a Liliomfi Étterembe, a színházzal szemben. Na, oda csak akkor üljetek, ha egy vagyont ott akartok hagyni. :-D
Előétel: https://moly.hu/karcok/436567
Főétel: https://moly.hu/karcok/436570
Desszert: https://moly.hu/karcok/436578
Ezután ismét visszamentem a szakadó esőbe, kis séta, majd elindultam az állomás felé. Ez volt a második találkozásom Szolnokkal, de nem vette el a kedvem, egyáltalán nem. :-)

A harmadik randevú tavaly történt, akkor már az éjszakát is együtt töltöttük. Komolyodott a kapcsoltunk. :-) Hat napot nyaraltam a városban, a pihenést egybekötve az éves könyvtáros vándorgyűléssel.
Íme a Molyon írt élménybeszámolók:
1. nap: https://moly.hu/karcok/560060
2. nap:  https://moly.hu/karcok/560079
3. nap: https://moly.hu/karcok/561239
4. nap: https://moly.hu/karcok/561253
5. és 6. nap: https://moly.hu/karcok/561598
A Könyvtári Levelezőlap 2015. 8. számában egy cikket is írtam a vándorgyűlésről és Szolnokról "A Magyar Könyvtárosok Egyesületének 47. Vándorgyűlése. Egy nem kizárólag szakmai beszámoló a Szolnokon töltött napokról" címmel. 
Sok helyre nem jutottam el a 2015-ben, így megfogadtam, hogy még visszatérek.

Harmadik szabadságos hetemet töltöm ezen a héten, és múlt héten eszembe jutott, hogy ha most látogatnék el a városba, talán nem esne úgy, mint két éve, és olyan hőség sem lesz, mint tavaly. Írtam egy karcot a Molyra, hogy mennék, és végülis @Tímár_Krisztina molytársammal megbeszéltük, hogy kedden elutazom, és találkozunk pár órára. Reggel, ahogy felültem az ágyban, első gondolatom a következő volt: Gabi, hogy te mekkora hülye vagy, hogy még a szabadságod alatt is korán kelsz. De fél perc alatt összeszedtem magam, és boldogan készülődtem a vonathoz. Nyugalmas, izgalmaktól mentes volt az utazás, és "az óra alatt" megbeszélt találkozásunk Krisztinával sikerült is. Úgy érzem, megtaláltuk a közös hangot, és jó hangulat beszélgetésbe kezdtünk, amíg sétáltunk a Kossuth térre, ahol beültünk a könyvtár melletti kávézóba. Nagyon kellett nekem a kávé, mert a Nyugati pályaudvaron hiába vettem 500 forintért (!) kávét, az víz és mocsárízű volt, mondhatni ihatatlan. :-( Mondtam is Krisztinának, hogy ha tudom, hogy ennyi pénzért ilyen rosszat kapok reggel, inkább bementem volna a Costa-ba, és kétszeres áron ugyan, de jó minőségű kávét kaptam volna. :-(
Kávézás után irány a könyvtár, ahol meghosszabbítottam a könyvtárjegyemet, és molytársam körbevezetett a könyvtárban. Napsütésben, meleg-napos időben, és hogy volt vezetőm, teljesen más hangulatban mászkáltam az épületben. Nagyon jól éreztem magam. Eszembe jutott, hogy kiveszek egy könyvet, mivel szeptemberben tervezem, hogy pár napra visszatérek még, de egy erős kötelesség lett volna, ráadásul rengeteg könyvtári könyv van már otthon, amiket szintén el kellene olvasni. Jó volt megismerni Krisztinát. Egy roppant kedves, szimpatikus, barátságos intelligens, művelt embert ismertem meg személyében. Megtiszteltetés volt, hogy pár nappal a szemműtétje után szánt rám pár órát az idejéből.
Könyvtárazás után a Zagyva-parton sétáltunk, és megbeszéltük, hogy legközelebb, amikor megyek, meglátogatjuk azt a cukrászdát is, ami a legjobba  városban, és ahova el is sétáltunk (hétfőn, kedden zárva vannak), hogy tudjam, merre található. Hihetetlen kört mentünk, mégis: visszafelé villámgyorsan visszaértünk a piachoz, az Agora szomszédságába. Ekkor kerestük fel a pizzériát. Kicsit elszámoltuk magunkat a méretekkel kapcsolatban, így meglepett minket, hogy mekkora egy 50 cm-es pizza, de leleményesen becsomagoltattuk a maradékot: mindkettőnknek bőven jutott szerdán ebédre vagy vacsorára. Ekkor Krisztina elköszönt tőlem, ment haza pihenni, és volt még aznap pár dolga.
Nem estem kétségbe, mert már elterveztem, hogy elmegyek a Damjanich Múzeumba. A szerény külső értékes, hatalmas gyűjteményt rejt, érdemes meglátogatni a múzeumot annak, aki a városban jár. Imádtam mindent, és remélem, szeptemberben tényleg vissza fogok tudni menni, hogy újra felkeressem és bejárjam.

http://www.djm.hu/
Végigjártam a múzeum állandó kiállításait (régészeti, néprajzi, ...) és voltam a képtárban is. Lenyűgözött. Minden. De a képtár leginkább. Először csak a jegyemre jegyzetelgettem a gondolataimat, aztán már úgy teleírtam a kis cédulát, hogy elő kellett vennem a füzetemet, annyi gondolat kavargott a fejemben a képtárat járva.
Izgatott a szolnoki Művésztelep. Korábban nem gondolkodtam azon, mennyire jelentős is volt a magyar művészettörténetben. Hiszen alkotott itt Vaszary János, Aba-Novák Vilmos, Fényes Adolf és Mednyánszky László is! És - mint azt a 20 perces kisfilmből megtudtam - meghívták vendégalkotónak Rippl-Rónai Józsefet is, aki azonban sajnálatosan nem fogadta el a meghívást.
A második teremben rögtön szembe jött velem egy mesés kép. Nem vásároltam fotójegyet, de nagyon kedves volt a kísérőm, és nem zavarta, ha ezt az egy képet lefotózom.

Tovább sétálva a termekben Istókovits István Vurstli (1932) című festményéről a stílus alapján Csontváry Kosztka Tivadarra asszociáltam, rá emlékeztetett a kép
http://artportal.hu/lexikon/muveszek/istokovits-kalman-4875
Ahogy figyeltem, Istókovits ismerhette/ismerte is Csontváry képeit, hiszen Csontváry Kosztka Tivadar 1853-1919 között élt, míg Istókovits 1898-1990 között. Atyaég! Életemben halt meg a művész!
És itt jött elő ismét Pieter Brueghel - ahogyan Pólya Tibor téli témájú képei előtt állt. http://www.kieselbach.hu/muvesz/polya-tibor_902#/all;page:0,char:,limit:undefined Most mondja valaki, hogy nem hasonlít veszettül Brueghel festményeire! Imádtam és imádom.
De szintén Pólya Tibor-kép volt az, amiről a Mephisto című filmre asszociáltam. Mégpedig az Öltözőben címűről van szó.

A kisfilmet nézve tudtam meg (Sipka Magdolna művészettörténész beszélt erről, aki már nagyon régóta kutatja a festő életét, életművét)), Aba-Novák Vilmos "elbeszélő festészetre született", aki "az ember benső világának legrejtettebb zugait is feltárta". Izgalmasan hangzik.
A felújított Damjanich Múzeumot 1996. decemberében nyitották meg, idén húsz éve. Sajnos nem kérdeztem meg kísérőmet, vajon terveznek-e valamit az évfordulóra, de majd megérdeklődöm szeptemberben. 
Izgalmas volt még (mindegyik az volt, de ezt a kettőt külön megjegyeztem) Szente-Szabó Ákos 2013-as képe, a Test, és Soós György 2007-es festménye, melynek címe Trendike. Ez utóbbi néhány, a madridi Thyssen-Bronemisza Múzeumban látott képhez hasonlított nagyon stílusát tekintve.

Mindenki láthatja, milyen értékes, bőséges gyűjtemény látható a termekben. Kísérőm meg is kérdezte, hogy vajon művészettörténetet hallgatok-e, hogy ennyire érdekelnek a képek, de elmondtam neki, hogy "csak" könyvtáros vagyok, akit érdekel a társadalomtudomány, társadalomtörténet és a művészettörténet is. Sokat beszélgettünk még, miután megnéztem mind a 10 termét a képtárnak. Nagyon jól éreztem magam a múzeumban. Vásároltam néhány képeslapot is, és megvettem egy, a szolnoki Művésztelepről szóló, könyvet. Volt egy nagyobb kivitelű is, de az drágább volt, és nem lehetett kártyával fizetni, de ez a könyv is egy csoda, már el is kezdtem lapozgatni, olvasni a vonaton.
Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette: A szolnoki Művésztelep történész szemmel (2012, Szolnok)

Ahogy kiléptem az épületből, mintha visszacseppentem volna a 2016-os Szolnokba - a 20. század eleji Szolnokból.

https://bookline.hu/product/home.action?_v=Szabo_Istvan_Ami_Szolnokot_orszagosan_is_ismertte_tette_A_Szolnoki_Muvesztelep_tortenesz_szemmel&id=2103578877&type=10

http://nol.hu/kritika/20121106-a_fennmaradas_eselyei-1344045