Nógrádi Gábor: Akit keresnek: Jesua

Nógrádi Gábor több kisgyerekeknek szóló könyvét olvastam már, ifjúsági regényei közül eddig az Alattunk a kincs volt, amivel megismerkedtem, ha leszámítjuk, hogy a Gyerekrablás a Palánk utcában filmváltozata nagy kedvencem volt gyerekkoromban. Kíváncsian vártam, mit ad majd nekem az Akit keresnek: Jesua, a Móra Könyvkiadó 2024-es megjelenése

Az Akit keresnek: Jesua című történetének helyszínéül a szerző a kamasz Jézus Názáretét választotta, ahol megismerkedhetünk - Jézus mellett - egyfelőle Máriával és Józseffel, másfelőle Erzsébettel, Mária unokatestvérével és az ő fiával - a későbbi Keresztelő Szent - Jánossal, de a családdal lakik Rebeka, Júda, Jakab, Simon és Mirjam. Édesapjuk - József testvére - és felesége néhány évvel korábban haltak meg, a testvérek ekkor került Józsefékhez.

 

Féltek az emberek. Ahol elnyomás van, ott mindenki fél. Félnek, akik uralkodnak, és félnek, akiken uralkodnak.

Nagyon izgalmas felvetéssel indul a regény, miszerint újra megjelenik Betlehem felett a csillag, Heródes Antipász pedig rájön, hogy hiába volt a betlehemi véregzés tizennégy évvel korábban, a Messiás túlélte azt, és életben van. Parancsára a katonák elindulnak Júdea-, Palesztína- és Galilea-szerte hogy levadásszák az immár kamasszá serdült Jézust. A római katona, Marcus és a trák Kotüsz így kerülnek Názáretbe, kérdezősködni egy fiú után, aki tizennégy évvel korábban látta meg a napvilágot Betlehemben.

 Mária és József - Jézust védendő - mindenkinvel azt hitette el, hogy a fiú Jeruzsálemben született, így védve őt, miközben a gyerek okos, gondolkodó, művelt fiatallá serdült, intelligenciájával és értelmével lenyűgözve szüleit és idős Tóra-oktatóját is. A gyerekek összhangját nézve abszolút jó érzés tölti el az embert. Szegénységben élnek, de dolgosak, szeretetteli légkörben nevelik a felnőttek a gyerekeket; példamutató családi kapcsolat van mindőjük között.

Absalom rabbi szerint a családi szokásokat be kell tartani. Nagy a csónak, jól úszik a vízen, de ha kiolvad, kiesik a szigetelés a deszkák közül, és rés támad, betör a víz, és el is süllyedhet a bárka. A családot a szereteten kívül a szokások ragasztóanyaga tartja össze.

Nógrádi Gábor behozza a történetben Barabást is illetve három férfiszereplő Rebeka iránt érzett érzelmeit is szépen mutatta be a szerző. Szerettem, hogy olvasás közben teljes mértékben Názáretben éreztem magamat. Éreztem a hőséget, éreztem az orromban a faforgács illatát József asztalosműhelyében, a hűs vizet a kútból felhúzott agyagkorsóban. Éreztem a kemény földet a talpam alatt és láttam magam előtt a szerény, terített asztalt a lángossal, a kásával és az olajjal, miközben a gyerekek vidáman csivitelnek evés közben.

A történet csak pár napot ölel fel, ez idő alatt mégis több ember élete változik meg. Józsefék rádöbbennek a betlehemi mészárlás okára, rájönnek a Messiás kilétére, Rebeka élete első szerelmét éli át és veszíti el szinte azonnal, és János is komoly lépésre szánja el magát, ami egész életére hatással lesz.

Szerettem a római légiós, Marcus karakterét, aki hőséges volt a császárhoz, mégis emberséges ember tudott maradni végig a történet folyamán, és ő is sokat változott abban a néhány napban, amit Názáretben töltött.

 Imádtam a cserfes Mirjamot, a csendes, okos Jézust, de mindegyik gyerekszereplő közel került hozzám a történetet olvasva. Barabás karaktere bennem kettős érzéseket keltett. Egyfelől megértettem őt, másfelől nem tudtam elfogadni, hogy önző tettével veszélybe sodorta azokat, akik olyan sokat tettek érte.

 ...akik gondolkodnak, mindent jobban megértenek.

Kedves, szeretetreméltó történet az Akit keresnek: Jesua, de ennél több is: egyfelől izgalmas, hiszen az olvasó együtt izgulhat a szereplőkkel a katonák názáreti tartózkodása ideje alatt, másfelől gondolkodnivalót is adó olvasmány, amit bárkinek szívesen ajánlok.

A verés vesszővel vagy éppen szavakkal félelemre, hazugságra, sunyiságra nevel. És a szülői szeretet elvesztését jelentheti. 

Akinek az érdeklődését felkeltettem, javaslom, keresse fel a Móra Könyvkiadó honlapját, ahol megrendelheti a regényt, de érdemes a kiadó többi kötetét is szemügyre venni, mert egyfelől egy könyv nem könyv, másrészt pedig azért is, mert a kiadó sok nagyszerű gyermek- és ifjúsági történetet adott ki, amik érdemesek a figyelemre.

Nagyon köszönöm, hogy recenziós példány formájában elolvashattam ezt a történetet. Jó élmény volt, és biztos vagyok benne, hogy idővel újra el fogom olvasni, hogy ismét elrepülhessen Názáretbe.

Frank Márton: Különös kacatok krónikája

A Vadhatár után nagyon kíváncsi voltam, mit hoz Frank Márton ebben a kiskamaszoknak szóló naplóban, a Különös kacatok krónikájában, ami a Cicerónál jelent meg 2024-ben. Mivel Ecsédi Orsolya a Pokkernapló-sorozatával magasra tette a mércét, ami a napló formát öltött gyerekkönyveket illeti, kicsit féltem, de érdekelt is, mit fogok kapni.

 

 

 - Mit keresel, Hank?

- Az életbe vetett hitemet.

 A kötet tíz bejegyzése felöleli a teljes tanévet havi bontásban, és az olvasó már az első, szeptemberi bejegyzés olvasásakor megszereti Zoknit, vagyis Zokkay Nimródot, a tizenegy éves kiskamaszt, akinek legfőbb időtöltése és hobbija a kacataival való foglalatosság, a feltalálás. Sose gondoltam volna, hogy az általános iskola ennyire izgalmas is lehet, velem soha semmi nem történt ott. A szokásos klikkesedés, a másik kipécézése is megtörténik, lásd a Hencegők csoportját, akik valójában persze Hercegnők, de valódi viselkedésüket jobban bemutatja a gúnynevük. Jön szeptemberben egy új lány is, aki az osztály által kiközösített, csendes "Molyos" Márti mellé kerül a tanév során a padban, és - a többiek legnagyobb meglepetésére és értetlenkedésére - jól ki is jön a két lány, a vége felé még Zokni és Hank is rácsodálkozik, hogy a csendes Márti nemcsak beszélni tud, de mosolyogni és nevetni is.

Ismered az érzést, mikor azt hiszed, Michael Jordan vagy, de aztán leömt egy nyúlt a gabonapelyheddel, késel az iskolából, és ráadásul még el is ázol deréktől lefelé? Mindezt egy hétfői napon? Vedd még hozzá, hogy elültetnek a haverod mellől matekórán, és a legostobább alak mellé kerülsz.

A mellékszereplők közül van, aki egyáltalán nem került közel hozzám (túl a Kuglikon), de megkedveltem például Mackó Binget, a nagydarab, folyton éhes fiút kezdem megszeretni; remélem, hogy az esetleges következő részben jobban összebarátkozik vele főszereplőnk. Szerettem, ahogyan Lili, az új lány és Zokni valamint Hank barátsága elkezd kialakulni, amikor összefognak és ellenállnak a felsőbbéves Kugli testvéreknek. A három gyerek maga is meglepődik, hogy mennyire népszerűek lesznek ezután, ami nem is csoda, hiszen a Kuglik sok gyereket terrorizáltak az iskolában.

Imádtam a rajzokat, imádtam a történet (és Zokni) humorát, jó élmény volt elolvasni ezt a vékonyka kis könyvet. A kívánságlista újabb kötettel nőtt, de ki bánja? Remélem, gyorsan jön majd a folytatás, amikor bepillanthatunk Zokni és osztálya következő tanévének eseményeibe.

 Érdemes felkeresni a Ciceró Kiadó honlapját, ahol - több más könyv mellett - Frank Márton könyvét is meg lehet rendelni.

Kiss Noémi: Balaton

Fáj a szívem ezért a kötetért, mert szerettem volna szeretni, de nem tudott úgy megragadni, mint a Karácsony a Dunán. Ebben a novelláskötetben az írások közötti összekötő kapocs a magyar tenger volt a szocializmus időszakában. De hiába szeretem a Balatont, és hiába szeretem a szocializmus korszakában játszódó történeteket olvasni, ennek a kettőnek a keveréke ebben a könyvben most nem nyerte el a tetszésemet maradéktalanul. Kiss Noémi ezen kötete 2020-ban jelent meg a Magvető Kiadónál. Szeretném itt jelezni, hogy néhány novellára ez a bejegyzés spoileres lehet, így olvassa tovább, akit érdekel, mit gondolok a kötetről.

 

A teljesség igénye nélkül kiemelnék néhány novellát a kötetből:

Honeckerpapucsok: a Vasfüggöny lehullásának idején játszódik a történet, amikor ndk-s állampolgárok árasztották el Magyarországot arra a pillanatra várva, hogy átléphessék az osztrák-magyar határt. Mivel elég kicsi voltam ebben az időszakban, számomra érdekes bemutatása volt a korszaknak.

Piócák: a Balatontól nyolc km-re lakik egy szegény családban élő kislány, aki a legjobb barátnőjével, Katival - jár a tóhoz, kedvenc kikapcsolódásuk, hogy a strandolók holmiját ellopják, amíg ők fürdödnek. A szülők nemcsak szegények, de el is hanyagolják a gyerekeiket, akik közül a kisebbeket el is viszik tőlük, kiemelik a családből. A kislány és a barátnője önbántalmazók is. Szomorú volt olvasni, mit tesz az elhanyagoltság, a társadami hátrány, a szegénység gyerekekkel.

A stég: Botlik bácsi holtteste a part menti vízben lebeg, amikor rátalálnak és megismerhetjük a novelláből, ki is volt a holttest még életében.

Klára néni csak feküdt a matracon: az egyik legdurvább novella volt. A tág család minden nyáron együtt tölti a nyarat, ott van Klára néni is, akit senki nem szeret igazából. Minden nap csak fekszik a napon, napozik és iszik. Aztán megkattam és elviszi a mentő.

A rajzoló: a rajzoló abből élt, hogy nyáron mindenkit lerajzolt, aki adott érte pénzt, aztán berakta az egész kis vagyonát és a cuccait tartalmazó sporttáskát egy kabinba, amit sajna megtalált valaki. Mivel tele volt valutával, szegény nem is tudott jelentkezni érte a rendőrségen.

Fagy: Feri bácsi tanárkémt dolgozik, de egy ballépése miatt elhagyni kényszerül az iskolát, más városba költözik át. Ebbe a másik városba, Keszthelyre, megy edzőtáborozni egy sportcsapat, benne két kislány. Találkoznak Feri bácsival a parton, mire az egyik kislány bekattan, és elkezdi követni társával a volt tanárát, majd betöri a háza ablakait és felgyújtja a motorját.

Vitorlák szélben: két lány és két fiú az északi partról, Szigligetről átvitorláznak a déli partra, de visszafelé Tihanynál viharba keverednek, alig élik túl: vízbe esnek, a hajó is megsérül.

Kanálislány: A stégben megismert nagyapa fiatal korában halottkém volt, egy esetét olvashatjuk ebben a történetben, amiben egy kislány hulláját találják meg a Balaton partján. Hogy ki ölte meg? A novellából kiderül.

Mindegyik novella nagyon tragikus hangvételű volt, csupa szerencsétlen sorsú emberrel találkozunk bennük, így még a Balaton szerepeltetése sem volt képes hangulatba hozni. Igaz, azt el kell ismerni, hogy ismét nagyon képszerőek voltak az írások, mintha moziban néztem volna a történeteket, ebből a szempontból Kiss Noémi ismét nagyon jó kötettel rukkolt el. Csak nekem nem tetszett mégse annyira. Talán nyáron kellene elolvasnom, de annyi ezekben a történetekben a lecsúszott, beteg, szerencsétlen ember, a nehéz sok, a halál és tragédia, hogy nem biztos, hogy segítene rajta a nyár. Mindezek ellenére mégsem mondhatom rossznak a könyvet és a benne szereplő írásokat, egyszerűen hozzám kevésbé kerültek hozzám, mint a Dunánál játszódó történetek.

Pásztor Ágnes: Tavaszi szél

Pásztor Ágnes kisregénye, a Tavaszi szél 2024-es megjelenése a Napkút Kiadónak, nekem pedig egy nagyon különleges, furcsa módon otthonos olvasmánya volt a tél végének. A kötet egyik különlegessége a töredezettségében rejlett számomra: a rövid fejezetekre szabdalt történet csupán rövid epizódokat mutat be szereplőink életéből, kicsit a diavetítés emlékét idézte: felvillanó kockák a nyolcvanas-kilencvenes évek világából.

Főszereplőnk, Kisária 1980-ban született, és 1978-as vagyok, így egy korosztály vele, sok szempontból ugyanazok az élményeink, ugyanabban a korszakban voltunk kisgyerekek, majd kamaszok. Habár sok élményünk különbözik, mégis érdekes volt megfigyelnem, hogy olvasás közben felvillantak saját életemből vagy rokonaim életéből is apró epizódok. Keresztanyám (anyám testvére) a Keleti-pályaudvartón nem messze élt-él az István utcában, a környéken sokat jártam én is, amikor meglátogattuk a családot. A gangos ház kétszobás lakásában négyen éltek - nagynéném, a férje és a két lányuk, ahogy Kisáriáék is négyen alkottak családot szüleivel és lánytestvérével -, habár ebben a lakásban - a regénybelivel ellentétben - volt fürdőszoba, de nem vetette fel őket a pénz.

De nemcsak ez tette ismerőssé a színhelyet, a történéseket. Az én családomnak is "kiutaltak" egy panellakást, csak nekünk nem Budán, hanem a 14. kerületben, bár érdekes mozzanat, hogy egyszerre kapott a családunk két lehetőséget: egy budai és egy zuglói lakás közül választhattak a szüleim. Ez azonban mind csak a helyszín. A Röltex, az Ápisz és sok más üzlet, de akár az iskolai könyvtár is megteremtették a kisregény hangulatát, amit igazán csak az érehet át, aki már élt a nyolcvanas években. Cigaretta-, illatszer-, gépkocsi- és egyéb márkák repkedtek és az, hogy tudtam, miről van szó, visszarepített néhány évtizedet a múltba.

Az érzések is ismerősek voltak, bár én nem voltam szép, így nem a fiúzás miatt, de a magány és egyedüllét, a szeretetlenség ismerős érzések voltak a kötetben. Ahogy olvastam, a szemem előtt volt a város, éreztem a madártej illatát és ízét, amit a nagymamám készített nekünk, láttam magamat, ahogyan - Kisáriához hasonlóan - minden tanév elején bekötöm a könyveimet. Ahogy a kisregény apró mozaikokból áll, úgy villantak fel az én saját mozaikjaim.

A történet elején még Nagyáriával találkozunk, ahogy kisgyerekként betegen fekszik otthon, s rendőr nagyapja egy régi ismerősét, Weisz doktort hívja át a kislányhoz. Ebben a fejezetben az unoka és nagyapja közötti beszélgetésben - az akkor még kicsi - Nagyária elmeséli, hogyan gúnyolják az iskolában egy zsidó osztálytársát mások.

Doktor Weisz felállt az asztaltól, megköszönte a vizet, és kifelé menet az előszobában felnézett a fali kulcstartóra.

- Látom,  a pincekulcs a régi.

- Igen. Ugyanaz.

 Egymásra mosolyogtak, és kezet fogtak.

- Akkor holnap este benézek újra. Viszontlátásra! -  köszönt el Ferenctől, majd a fejére tette a kalapját, és elment.

Itt, az első fejezetben, a 10. oldalon tudtam, hogy én ezt a könyvet szeretni fogom, bárhogyan is alakul majd a történet a továbbiakban. S habár a vészkorszakról nem esett több szó, beigazolódott az érzésem.

Az ÁPISZ boltban Kisária mindig különös örömöt érzett. Szerette az illatát. A polcokon sorakozó füzetek, ceruzák, filctollak látványát is imádta. Otthon csak a legszükségesebb írószerei voltak. Az iskolai rajzórák felszereléseit minden ősszel megvásárolták, aztán egész évben csak azt használhatta. Tempera, vízfesték, filctollkészlet, olló, ragasztó, alig fogó zsírkréta, plasztilin gyurma, néhány ecset, vizesedény és egy rongy volt a készlete, amiből gazdálkodhatott.Szeretett rajzolni a barna farostlemezből készült rajztáblán.

 De a kislánnyal az is közös volt bennünk - az ÁPISZ iránti rajongáson kívül -, hogy ő is, én is szerettük a könyvtárat. S ahogy olvastam, olvassuk a könyvet, sok apróság felrémlik, mint amilyen az iskolatej is volt, vagy éppen a Queen együttes Budapestre érkezése (nem véletlen a kötet címe sem).

Szerettem és sajnáltam a kislányt, aki nagyon vágyott rá, hogy úgy szeressék őt is a szülei, ahogyan a nővérét szerették, s bár ezt nem kapta meg, mégse gyűlölte meg emiatt a testvérét, nagyon szerette a nővérét. Másnak talán nem ad annyit Pásztor Ágnes kisregénye, mint nekem, és vállalom is, hogy kicsit elfogult vagyok a történettel kapcsolatban, mégis ajánlom elolvasásra a kötetet. Olvasható családtörténetként, de egyfajta korrajzként is izgalmas utazásra hív.

A következő héten már Siófok felé gurultak a Skodával. Csaba beutalót kapott végre a vállalati üdülőbe. Mikor beértek a Szt. László utcába, Kisária felnézett a könyvből, amit addig a kocsi hátsó ülésén olvasott. Az utca két oldalán nyaralók sorakoztak. Jobb oldalon, ha benézett a keresztutcákba, láthatta a Balatont. A levegőben ott volt az ismerős vízillat, amit sehol máshol nem érzett.

A szerző nagyon jól láttat a mondataival, melyek egyszerűek, mégis plasztikusak. Akinek az érdeklődését pedig felkeltette ez az értékelés, keresse fel a Napkút Kiadó honlapját, ahol megrendelheti a kisregényt. Nagyon köszönöm a kiadónak, hogy a blogbejegyzés létrejöttét és ezt az olvasási élményt támogatta egy recenziós példánnyal.

Gáspár Ferenc: Fekete pálya

Tavaly jelent meg a Napkút Kiadó és a Kalota Művészeti Alapítvány gondozásában Gáspár Ferenc Fekete pálya című kötete, mely már a második a kiadó repertoárjában, ugyanakkor a sokadik a szerző életművében. Nálam a novellák kicsit mostohák, de mindig és folyamatosan próbálkozom velük, olvasom őket, mert tudom, hogy ugyanolyan remekművek lehetnek, mint a regények - és találkoztam is már ilyenekkel.

A kötet ütősen indult Az ígéret földjével, tipikus, nyolcvanas években játszódó történet a gyors meggazdagodás reményében céget alapító, naív, buta magyarról, akit csak ott nem vernek át, ahol nem akarnak; és a folytatás is tetszett A jó napokról című rövid írással. A könyv harmadik novellája, a kivégzőmester volt számomra az egyik legjobb történet egy hóhérral a főszerepben. S ha már a legjobbak... ide tartozik a Számíthatnak rám vagy A művész álma is. Gyönyörű, lírai nyelvezete volt az Én, Mátyás király című regényből származó részletnek, ami elérte nálam, hogy biztosan el akarjam majd olvasni magát a regényt is a jövőben, pedig az egész részlet összesen alig hat oldal volt, és mégis magával ragadott. Az Örökké élni kilencvenhat éves főszereplője, a címadó novella lábatörött síelője, a seregélyesi vegyesboltban helyettesítő férfi (vagy akár a többi szereplő a többi történetben) mind egy-egy különleges eseménynek vagy önjogon központi figuárja vagy éppen a múlt éri utól és tisztázódik a lapokon.

A kötetben szereplő kisregény sajnos nem nyerte le teljes mértékben a tetszésemet, de ennek valószínűleg oka lehet, hogy nem egyhuzamban olvastam, hanem több napon keresztül, így elveszett a lendület és folyton ki-kiestem a történetből.

Habár vegyesek voltak számomra a kötet írásai, rosszat nem olvastam, jókat annál többet, így jó szívvel tudom ajánlani az olvasóknak, ha egyfelől szeretne ismerkedni a Napkút Kiadó köteteivel, másfelől szeretne több magyar szerzőtől olvasni. Gáspár Ferenctől ez az első kötetem volt, most ismerkedtem meg a szerzővel és stílusával, s kezdésnek jónak tartom ezt a könyvet. Hiszen különben nem szeretném elolvasni az Én, Mátyás királyt is.

A borító különösen tetszik: elegáns, kifinomult, mint a kötetben szereplő írások. S ha valakinek az érdeklődését felkeltettem rövid értékelésemmel, annak nagyon örülök, és ajánlom felkeresni a Napkút Kiadó honlapját, ahol megrendelhető a kötet - a kiadó több, más könyvével együtt. Érdemes böngészni náluk! Novellákat nem könnyű értékelni, mire belemenne az ember egy-egy írásba, már vége is, így nem is akartam arra törekedni, hogy minden egyes történetről részletes képet adjak, inkább szerettem volna elmondani, mennyire pozitív tapasztalat volt ez az olvasás most télen.

Hálás vagyok a Napkút Kiadónak, amiért recenziós példányt biztosított a számomra, és megismerkedhettem egy újabb magyar szerzővel.

Somogyi Éva: Ferenc József

A Gondolat Kiadó nyolcvanas évekbeli Magyar História sorozatában jelent meg 1989-ben Somogyi Éva életrajzi kötete Ferenc Józsefről. Nagyon nehéz megszólalnom olvasás után. Az ember csak sejti, mennyire magányos élet lehetett akkor egy uralkodóé, de  ennek a kötetnek az elolvasása után - azt gondolom - revideáljuk eddigi véleményünket Ferenc Józsefről. Én legalábbis. Végig nagyon hullámzóan éreztem a császár és viselkedése iránt: 18 évesen lett uralkodó, amikor még nem ezzel kellett volna foglalkoznia. Sosem lehetett gyerek, mindig arra nevelték, hogy egykor uralkodó lesz, majd nem lehetett tizenéves kamasz sem, mert megkapta a trónt. Zsófia belenevelte, hogy a dinasztia a legfontosabb, a hatalom megtartása, a Monarchia vezetése az első. Erzsébettel köttetett házassága az első években még jelenthetett volna számára kiutat és változást egyhangú, magányos, kötelezettségekkel teli életében, de a sors máshogyan akarta. Olyan mélyen belenevelték a kötetességet, azt, hogy ő uralkodó, és aszerint is kell viselkednie mindig, minden körülmények között, hogy nem volt képes változtatni, habár szerette a feleségét. Gyermekeivel sem igazán volt valódi kapcsolata, ahogyan családja más tagjaival sem. Feleségét ugyan szerette, de nem avatta be semmibe, nem beszélgetett vele, nem osztotta meg vele problémáit, nehézségeit, ahogyan örömeit sem. Egyedül anyjának, Zsófiának írt levelei tanúskodnak arról, hogy az asszonynak elmesélte gondolatait, megosztotta vele kétségeit.

Ferenc József a legnehezebb évtizedekben lett és volt uralkodó. Hosszú élet adatott neki, sok mindent átélt és megélt. Sok tragédia és veszteség érte, s ő mindig uralkodóként viselte a csapásokat, a döntések - legyenek azok pozitívak vagy negatívak - következményeit. Nem hozott mindig helyes döntést, de saját korlátai közé beszorítva - úgy érzem - igyekezett mindig a szerinte leghelyesebb döntést meghozni. Sose volt az érzelmek embere, sokkal inkább a rációé. Nem szerette a bonyolult dolgokat, az egyszerűség híve volt. Becsülte az érte dolgozó, elkötelezett embereket, elismerte tevékenységüket, de ahogy kikerültek ebből a körből, elfelejtette őket. Már nem voltak számára fontosak. Nem tudott mit kezdeni a gondolkodó, szabad szellemű, tehetséges vagy egyszerűen más véleményen lévőkkel sem. Az első években féltette pozícióját, a dinasztiát, nem mutathatott gyengeséget, ő mindig uralkodó volt. Még családi körben is. Aztán meg, ahogyan öregedett, már annyira megcsontosodott ebben, hogy - szerintem - ha akart volna, akkor sem tudott volna változtatni.

Pedig a kötet lapjain jól látszik, hogy voltak érzései, csak nem, vagy nehezen mutatta ki azokat. Nem tudott változni, változtatni. Olvasás közben nagyon közel került hozzám Ferenc József és végtelenül sajnáltam őt. Egész életében magányos volt, hatalmas terhet cipelve. Felesége sem értette meg, hiszen Erzsébet is csak élte saját, eldeformált életét már az elején lelki roncsként, meg se próbált, nem is akart ezen változtatni ő sem. Jogokat várt, de nem vette figyelembe a kötelezettségeit. Ilyen szempontból mindkét fél önző volt, erről nagyon jól ír Somogyi Éva a könyvben.

A szerző számomra jól bemutatta a császár utalkodásának évtizedeit, rámutatott összefüggésekre, amiket nem feltétlenül emelnek ki középiskolai tanulmányaink alatt. Ráadásul sok újdonsággal is szolgált, például a rendőrség és a csendőrség megalakulásáról, de még sok egyébről is.

Sok részt bejelöltem a könyvben, s úgy érzem, hogy újraolvasós lesz a kötet, de elő fogom venni a sorozat még meglévő két részét is hamarosan. Somogyi Éva jól egyensúlyozik a könyvben a politikai-történelmi események és a család, a magánélet bemutatása között, színes és érdekes hátteret adva Ferenc József uralkodói oldalának. Olvasmányos volt végig, lekötötte a figyelmemet, és miután rendesen időt tudtam szakítani az olvasásra hétvégén, nem okozott nehézséget a szakszöveg olvasása. Ha ennyire jó lesz a Magyar História sorozat többi része is, akkor félek, be fogom szerezni a többi kötetet is, a pénztárcám meg zokogni fog.

Nem végeztem történelem szakon, így a könyv szakmai oldalához nem értek, csak azt tudom, hogy nekem, egyszerű, laikus olvasónak jól megvilágította a korszakot, amelyben Ferenc József uralkodott, és amely oly nyüzsgő, forrongó és fordulatos volt. A császár lehet, hogy nem volt tökéletes uralkodó, de egyenes ember volt, aki értékrendje és hite szerint a legjobbat akarta a Monarchiának; és kétségeim vannak, más az ő helyében jobban állta e volna a sarat.

Dawn Casey: Mesék télre

Különleges utazásra invitált 2025 januárjában Dawn Casey kötete, a Mesék télre, amelybe a világ minden tájáról gyűjtött össze történeteket a kötet alkotója és ami először 2021-ben jelent meg a Móra Könyvkiadónál, a második kiadás pedig egy évre rá látott napvilágot. Gyönyörű kivitelű ez a könyv: nagyalakú, fantasztikus illusztrációkkal, jó minőségű nyomdai és szerkesztői munkával és a mesék is különlegesek voltak.

Különleges élmény volt ennyi nemzet meséit olvasni, szembesülni a különbségekkel, hasonlóságokkal és hogy mennyire más és más stílusúak és témájúak a történetek. Sok kedvencem is lett, ez a könyv is azok közé tartozik, amit érdemes újra és újra elővenni évente vagy párévente ismét elolvasni, mert nagyon jó hangulatot adnak a tél időszakban

Sokat gondolkodtam azon a könyv befeejzése után, melyek voltak azok, amiket különösen szerettem, és arra jutottam, hogy az alábbiak kerültek közel hozzám.
A tanuki aranya – Japán
A mikulásvirág – Mexikó
A hóleány – Oroszország
A nyuszi ajándéka – Kína
A tizenkét hónap – Görögország 

 Már ebből a kis listából is jól látható, mennyire sok ország reprezentálja magát a kötetben, tényleg a világ körül utazunk az oldalakon a mesék segítségével. A hóleányt olvasva jutott eszembe egy regény, ami – szerintem – ezt a mesét dolgozhatta fel: Eowyn Ivey: A hóleány című regénye. Olyan remek volt a történet, hogy meg is fogadtam, 2025-2026 telén elolvasom Ivey könyvét. Igazán izgalmasak azok a  könyvek, amiknek a segítségével újabb könyvhöz jut el az olvasó, ez is ilyen olvasmány volt a számomra, aminek örülök. Itt kell megjegyeznem, ha már téli hangulat, hogy sok éve Peter Hoeg regényét, a Smilla kisasszony hóra vágyik című bűnügyi történetét olvasva ismertem meg Euklidész Elemek című könyvét, és olyannyira kedvet kaptam ehhez az ókori matematikakönyvhöz, hogy addig nyomoztam, amíg egy antikváriumban ráleltem, és azóta is imádom az Elemeket, de ki ne imádná, amikor olyan izgalmas mondatok vannak benne, mint

A vonal szélesség nélküli hosszúság.

vagy éppen

A vonal végei pontok.

Rendben, lehet, ez csak az én perverzióm, hogy elaléltam ezektől a mondatoktól, mert végiggondolva azt éreztem, mennyire egyszerűek, egyértelműek és önmagukban zseniálisak.

Na, de visszatérve a Mesék télre című népmeseválogatáshoz, remélem, sokan kedvet kapnak az elolvasásához, mert a könyvespolc éke lehet azok kívül, hogy amúgy jó élményt ad az elolvasása is.

Köszönöm a kiadónak, hogy recenziós példányként elolvashattam a könyvet, és ajánlhattam az érdeklődőknek.